2013. január 31., csütörtök

Teleshop élőben - avagy a látnivalók fontossági sorrendje Lala szerint

Nehéz volt a döntés a tekintetben, hogy mi módon járjuk körbe Új-Delhit, de megsúgom, hogy Lala és hűséges szolgája, az ütött-kopott kis Tuk Tuk remek választásnak bizonyultak. Gyorsan és kényelmesen utaztunk, ráadásul már menet közben is rengeteg élménnyel gazdagodunk.

Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy közben túl kellett élnünk három turistákra mindent rátukmáló boltot, ugyanis Lala - csakúgy, mint a többi Tuk Tuk sofőr - minden odaszállítmányozott turista után benzinjegyet kap ajándékba. Ez egy afféle jól bevált marketing fogás az élelmes kereskedők részéről, akiknek így sokszorosára nő a forgalma, vagyis pontosabban fogalmazva ebből élnek (mármint a benzinjegyes riksásokból), ugyanis mást sem láttunk ezen boltok környékén, mint Tuk Tuk-ba be- és kiszálló külföldieket.

Riksaperspektíva - Lala és a forgalom

Talán mondanom sem kell, hogy első utunk rögvest egy ilyen boltba vezetett, sőt naná, hogy a második is... :) Lala nem bízta a véletlenre az aznapi bevételt, de mindezt elnéztük neki, hisz egyébként rendkívül jó fej volt, ugyanis nem akart semmit ránk tukmálni. Ezt a benzinjegyes dolgot is úgy ahogy van már az első boltnál elmesélte és közben azt is hozzátette, hogy csak menjünk be, tegyünk úgy egy kicsit, mint akik valóban érdeklődnek a szőnyegek, kelmék, ékszerek és mindenféle színes csecsebecsék iránt, majd nyugodtan sétáljunk ki. Semmit nem kell vennünk, ő anélkül is megkapja a fizetségét. El sem tudjátok képzelni mennyire boldog volt, hogy a kedvéért eltöltöttünk 10-10 percet ezekben a brutál drága boltokban. Tomi túlélte valahogy, én viszont be kell valljam, hogy még élveztem is. :)

Ezek az üzletek már első ránézésre is teljesen mások voltak, mint amiket idáig láttunk: legalább 10-szer nagyobbak, mint a mindenfelé megtalálható trafikszerű "garázsboltok" és - indiai viszonylatban nézve - egytől-egyig rendkívül tiszták. A temérdek mennyiségű áru alatt roskadozó polcok és a bársony kárpittal bevont, faragott karfájú kanapék között, tetőtől talpig vasalt öltönyös-inges kereskedők várják az ideszállítmányozott turistákat. Amint belépsz a helyiségbe szívélyesen üdvözölnek és teával kínálnak, közben pedig kedvesen arról érdeklődnek, hogy: "Hogy vagy?", "Honnan jöttél?", "Először jársz-e Indiában?". Néha már az az ember érzése, hogy egy kissé túl szívélyesek is. (Ami így is van.) Ennek a kis bevezető beszélgetésnek egyébként nem csak az a célja, hogy kedves szavaikkal észrevétlenül belopózzanak a szívedbe, hanem az is, hogy kiderítsék, mennyire ismered a helyi szokásokat és árakat, azaz hogy mennyire vagy átverhető. Tudom, ez nem hangzik valami szépen, de jobb, ha ezzel eleve tisztában van az Indiába induló turista, és akkor valószínűleg nem távozik rögtön az első boltból egy szatyor olyan dologgal, amit 20-szoros szorzó helyett, csak 10-szeres feláron vett meg egy "szuper akció" keretében. Itt egyébként szinte sehol nincsenek kiírva az árak, azaz mindenki azt mond amit akar, és ha egy külföldi áll velük szemben, akkor bizony elég vastagon fog a pennájuk.

A kis bevezető beszélgetés után általában megmutatják az irányt, hogy merre indulj el, nehogy véletlenül valamelyik üzlettárs portékája kimaradjon az utadból. Minden terméktípusnak saját részlege (szobája) van és minden részlegnek megvannak a maga eladói és afféle élő Teleshop jelleggel működik az egész. Azaz hellyel kínálnak, majd - ha akarod, ha nem - minden létező dolgot megmutatnak neked. Sokszor 2-3 alkalmazott is sürög-forog körülötted, miközben a főnök az éppen bemutatott termékek minőségét, használhatóságát és egyéb kiváló tulajdonságait ismerteti. Nincs megállás, számukra minden szádon kiejtett szó parancs, és a szerint válogatják a következő termékeket, hogy mire mi volt a reakciód.
Mi rögtön az első bolt első szobájában, azaz a szőnyegosztályon leragadtunk. Talán mondanom sem kell, hogy nem önszántunkból, hisz ki akar az egy hónapos utazása során rögtön a második nap szőnyeget venni, majd egész Indián keresztül cipelni??? :) Szóval ültünk ott a sötét színű fából készült, zöld kárpittal bevont, cirádás karfájú kanapén és kecses fehér porceláncsészéből iszogattuk az ajándék teát, miközben egyszer csak azt vettük észre, hogy már vagy 10 szőnyeg hever a lábunk előtt, és - elmondások alapján - egyik jobb, mint a másik. Ami a legviccesebb, hogy a vásárlás alól egyszerűen nem tudsz kibúvót találni. Ha a mérettel kapcsolatos problémákat hozod fel érvként, akkor a nappali szőnyeg helyett máris eléd gurítanak egy folyosóra valót, ha az sem jó, akkor kapsz egy ágy mellé pont passzoló példány, s ha még ezek után is a súlyra panaszkodsz, akkor lassan előkerül a tányéralátét méretű "legszebb darab" is. A színekről és mintákról folyó párbeszédbe pedig inkább bele se bonyolódj, mert akkor gyanús, hogy estig ott fogsz ülni.

Nehéz volt szőnyeg nélkül távoznunk, de azért sikerült. :) Lala boldogan mutatta az üzemanyag jegyét és már indultunk is tovább, hogy végre valóban felfedezhessük a várost.

8 megjegyzés :

  1. A mi sofőrünk nem árulta el nekünk, hogy ugyanilyen utakra vitt minket. De amikor kitaláltuk, az se segített. Időnként az egyszerűség kedvéért buszoztunk :) Igen, mindez egy másik indiai tartományban volt :) Kati

    VálaszTörlés
  2. Sok szép méter árút, szőnyeget, ékszert, no és még sok mást láthattatok,
    már ezért is érdemes volt Lala benzinjegyeiért kicsit szétnézni.
    Igaz hogy időt veszítettetek, de látványt nem. Gratulálok, élmény volt az utatok ......Bella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bella, teljesen igazad van, nagyon jó kis élmény volt ez! ;)

      Törlés
  3. Azt megnéztem volna, hogy első nap vesztek egy nappaliszőnyeget, és végig cipelitek :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ati, most jutott eszembe: ha megvettük volna, akkor csinálhattam volna egy szőnyegtekercs a vállon sorozatot. :) Minden nevezetesség előtt egy szőnyeges kép. Ezt elszúrtuk!

      Törlés
  4. az áruházban töltött idő elég intenzívnek hangzik - mégis hogy tudtatok onnan eljönni ha még a hatvanadik nemköszönjük után is kínálták az árut?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Máshogy nem ment, csak úgy, hogy felálltunk és egy "Gooodbye!" kíséretében kiviharzottunk a boltból. :)

      Törlés