2012. november 8., csütörtök

"Helló Új-Delhi!" - avagy így képzelj el egy indiai repteret


A repülőúttal úgy gondoltam nem untatlak benneteket, vágjunk inkább bele egyből a közepébe.
Éjjel kettő körül érkeztünk meg Új-Delhibe. Az első három dolog, amely a reptéren rögvest szembetűnt: az a mindent beborító barna padlószőnyeg, a hihetetlenül párás (számomra leginkább állatkerti pálmaházas) :) levegő, illetve egy megmagyarázhatatlanul fura, égett jellegű, áporodott szag volt, ami mindent áthatott. Amint a terminál főbejáratán kiléptünk kiderült, hogy nem a repteret szellőztetik ritkán, ez itt a város illata... A kipufogó gáz, a nyitott csatornák, az állatok (és természetesen a hozzájuk kapcsolódó egyéb "végtermékek"), illetve az utcákat beborító temérdek mennyiségű szemét szagának bizarr egyvelege. No de ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk csak még egy kicsit a reptéren. Útlevelek rendben, csomagok megérkeztek, minden szuper, na akkor irány az Airtel (azaz, az egyik indiai mobilszolgáltató) és a reptéren belüli taxi iroda!

Az Airtel mobilboltja, vagyis inkább csak pultja, elég naturalisztikusan nézett ki. Teljesen mentes volt az ilyen típusú helyek megszokott, ultra-modern, csillogó-villogó fény-, plasztik- és üvegáradatától, illetve a mindent eladni akaró, szuper pozitív életérzést sugárzó plakátjaitól is. Valójában egy kicsit koszoskás sarok volt az egész, egy - nem kicsit - koszoskás pulttal, amit minden oldalról kisebb-nagyobb mennyiségben beborított az agyontapogatás okozta zsíros fekete kosz. Tudjátok az az "ezer éve használjuk, de mindig csak a tetejét töröljük le" jellegű, amit itthon csak 1-2 überbrutál helyen - vagy még ott sem - láthatunk, na de a reptéren tutira biztos, hogy nem. A pult mögött két szék, mellette pedig egy szögletes, szivacsos, piros kárpitos ülőalkalmatosság, amely - tisztasági fokát tekintve - pont úgy nézett ki, mintha épp most hozták volna fel a Blaha aluljáróból...

- Nem, nem, köszi, inkább állva várakozunk! ;)

Az említett két széken két öltönyös/kosztümös indiai, egy férfi és egy nő ült. A srác épp almát evett, de ez egyáltalán nem zavart őt abban, hogy kiszolgálja a vásárlókat. Egész végig nyammogott, amíg ott voltunk, viszont javára legyen mondva, hogy ennek ellenére extra gyorsan a kezünkben volt a SIM kártya. (Pedig mindenhol azt írják, hogy ez a - nálunk 20 perces - procedúra beletelik néha egy órába is.) Érdekesség, hogy itt még egy egyszerű mobilszerződéshez is igazolványkép szükséges. Szerencsére mi már előre tudtuk, hogy az ilyen-olyan indiai ügyintézéseket nagy mértékben megkönnyíti, ha van nálad egy regiment igazolványkép, szóval ezzel nem volt gond. Következhetett a taxi foglalás.

Nos ez az, amire elméletileg semmi szükség nem volna, ugyanis Új-Delhiben a város minden négyzetméterén legalább egy riksa áll, és én mondom nektek, taxiból sincs hiány. Szóval gyakorlatilag csak kimész és fogsz egyet. A probléma leginkább ott kezdődik, hogy amint kilépsz az ajtón, egy kilométeres körben vesz téged körül a "Hello Taxi! Hello Taxi, Sir! Sir, Hello Taxi! Hello Hello Taxi!" áradat. Ezer ember és mind téged akar! Ráadásul szeretnének egy kicsit belőled meggazdagodni + habnak a tortán mindegyik a "saját" hotelébe akar vinni. (Pontosabban fogalmazva abba hotelbe, aminek a tulajdonosával megállapodott, hogy ha odavisz egy turistát, akkor pár rúpiát és/vagy benzinjegyet kap fizetségül.) Tehát ha kimész, és nincs szerencséd, akkor az alkudozós huzavona után, még mindig elég drágán visznek el - ha nem figyelsz kellően, a sofőr kitűnő rábeszélő képességének köszönhetően - egy olyan hotelbe, ahová igazából nem is akartál menni. :)
Na de biztos felvetődött bennetek a kérdés: "De miért csak odakinn???", hisz Magyarországon (és rendszerint egész Európában) már rögtön a csomagátvétel után ott állnak a rokonok, barátok, névtáblások és taxisok. Igen ám, csakhogy Indiában nem mehet be bárki a reptér épületébe. Csak úgy léphetsz be a főbejáraton, ha felmutatod az ajtóban álló gépfegyveres, szép világosbarna egyenruhás rendőr néniknek és bácsiknak az útleveled + az érvényes repjegyed. Ha valamelyik hiányzik, akkor pedig "helloszia" mehetsz haza! Hihetetlenül figyelnek a biztonságra, mindent 3x átlapoznak, alaposan megnéznek, áttanulmányoznak, összehasonlítanak, egymással megvitatnak és ha mindent rendben találnak, akkor átengednek az ajtón. Ezen óvintézkedés következtében a repülőtér belülről extra nyugis (csak pár ember kószál erre-arra), és kellemes - legalábbis legtöbbször :) - lágy indiai zene szól, míg odakinn a rettentő "Taxi Sir"-ök zajonganak úgy, mint az amerikai filmekben a tőzsdén szokás, ha épp fontos árucikk van porondon.

Hű ez egy kicsit hosszúra sikerült, de most már minden fontos információt tudtok, úgyhogy végre következhet a taxi rendelés. Itt minden simán ment, kivétel, hogy a pasi kétszer akarta velünk kifizettetni a 200 rúpiát, és tette mindezt olyan ügyesen, hogy a végén már mi sem tudtuk két pillanatig, hogy fizettünk-e vagy sem. Végül csak egyszer fizettünk, és ha engem kérdeztek, akkor egyszer sem kaptunk vissza... :) Szerencsére euróban számolva csak pár centről van szó, meg most már úgyis mindegy, szóval nincs más hátra, mint irány a 29-es számú taxiparkoló!

8 megjegyzés :

  1. Nincs egy kis fotó is erről a reptérről?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos nincs. Ahogy megérkeztünk, annyira új volt minden, hogy eszembe sem jutott elővenni a fényképezőt. Viszont másnap reggeltől már le sem tettem. :)

      Törlés
  2. Én már kiolvastam mindent a blogodon, és várom a folytatást! A sztorikat és a képeket is :)

    VálaszTörlés
  3. Nekem kellemes emlékeim vannak az ÚjDelhi reptérről, mivel 2x 12 órát várakoztam ott, főleg éjjel, és mindkészer kellemesem becsiccsentve nevettük végig a várakozást a duty free shopos aranyreszelékes bortól :D A zene máig megvan, igazi nyugtató jógás muzsika szól állandóan halkan :D

    VálaszTörlés